|
Keszeg
2004.09.14. 13:22
 Békés halaink
Dévérkeszeg
Abramis brama - dévérkeszeg. Hazánkban a gyors folyású hegyi patakok és a mocsaras területek kivételével általánosan előforduló, magas testű keszegféle. Háta és uszonyai sötétszürkék, oldala matt ezüstös szürke. Mellúszói lesimítva elérik a hasószók vonalát. Feje viszonylag kicsi, szája a pontyéhoz hasonlóan teleszkóp szerűen kitolható. Háta ívelt, feje mögött jellegzetes “töréssel” kezdődik. Róla nevezik a folyók lassabb folyású, alsó szakaszait dévérkeszeg-szintnek. Általában a fenék közelében tartózkodik, táplálkozásában - mint a többi keszegféle - a ponty táplálék-konkurense. Főleg e miatt pontyos gazdaságokban tömeges jelenléte nem kívánatos, ugyanakkor természetes vizekből nagy számban fogják a halászok és horgászok egyaránt. Húsa ízletes, de szálkás. Irodalmi adatok szerint 6-8 kg-os tömeget is elérhet, hazánkban azonban a 2 kg körüli példányok is ritkák.
Karikakeszeg
Blicca bjoerkna - karikakeszeg (ezüstös balin). Az előző fajhoz rendkívül hasonló testfelépítésű és elterjedésű hal, ezért a halászok és horgászok leggyakrabban “ledévérezik”. Az előző fajtól azonban néhány bélyegben különbözik. Teste világosabb, fényesen ezüstös, pikkelyei és szemei nagyobbak, páros úszói szürkéspírosak, páratlan úszói világos szürkék. Mellúszói lesimítva nem érik el a hasúszó vonalát. Gyakrabban tartózkodik a part közeli sekélyebb vizekben. A keszegfélék általános táplálékán kívül algákat és növényi törmeléket is fogyaszt. Maximális tömege 1 kg körüli, de hazánkban a 25-30 dkg körüli tömegű példányok az általánosak.
Bagolykeszeg
Abramis sapa - bagolykeszeg. Előző rokonainál kisebb termetű, vékonyabb és alacsonyabb testű, folyóinkban és tavainkban általános előfordulású hal. Színezete a dévérkeszegére hasonlít. Hasalatti úszója jellegzetesen hosszú alapú, szája igen kicsi, félig alsó állású, feje a száj felé kissé csapott. Szeme testéhez képest jellegzetesen nagy. Rokonától, a ritkább előfordulású lapos keszegtől (Abramis ballerus), főleg a szem és a fej jellegzetes alakja különbözteti meg. Maximális mérete 1/2 kg körüli, 15-25 dkg tömegű példányai általánosak.
Vörösszárnyú Scardinius erythropthalamus - vörösszárnyú keszeg. Olalról lapított testű, ívelt hasvonalú hal. Háta olajzöld, oldalt és a hastájékon aranyos, majd ezüstös fehér. Szeme narancsos, összes úszója pedig vörös színezetű. Hátúszója jellegzetesen a hasúszó végével egyvonalban kezdődik. Gyakori rokonától a bodorkától (Rutilus rutilus), sokszor még gyakorlott szemnek is nehéz elkülöníteni, azonban annak szeme vörös, hát és farokúszója szürkésnarancs színű, hátúszója pedig egyvonalba esik a hasúszó kezdetével. Mindkét faj életmódja igen hasonló, kedvelik a folyók lassú folyású, sekély részeit, az ártereket, holtágakat. Különösen a tavaszi időszakban szívesen vándorolnak a frissen elöntött területekre ívni és táplálkozni. Szívesen fogyasztják a friss növényi részeket, algákat, zooplanktont, gyűrüsférgeket, vízászkákat, de nem vetik meg a vízre hullott rovarokat sem. Átlagos méretük 20-25 cm és 25-40 dkg. Gazdasági jelentőségük kicsi, csak takarmányhalként jelentősek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
